2.fejezet: Lekoppintva?

2.fejezet: Lekoppintva?

-Gyere csak beljebb!- tessékeltem a szobámba. – Megkínálhatlak esetleg valamivel? Van túró rudi , a tejcsokis változata vagy esetleg még maradt egy kis szendvicsem, ha kérsz.

-Mi az a túró rudi?-kérdezte mosolyogva.

-Te nem ismered ? Jaj hát hogyan is ismernéd..-kaptam a fejemhez. – Ez egy Magyar desszert, amit hidegen esznek , túró van csokiba mártva. Imádom.- nyomtam egyet a kezébe.

-És szépséges hölgy, hogyan jutottál hozzá az esős Angliában?

-Ma érkeztem Londonba. –húztam el a számat.

-Szóval te nem angol vagy?!- döbbent meg. – A kiejtésed alapján nem mondtam volna meg, hogy külföldi vagy.-mondta.

-A sorozatok hatása, na meg persze az anyukámé, mivel ő angol tanár Magyarországon.- huppantam le mellé az ágyra. Talán kicsit meglepte, hogy nem zavartattam magm.

-Mit keresel Londonban Bianka?-csámcsogta.

-Szeptember ötödikétől hivatalosan is a King’s College orvosi karának idegennyelvű tanulója leszek!-húztam ki magam.

-Nem csak szép is , de okos is.- mosolygott. –Gratulálok amúgy, irigylésre méltó amit elértél, bár még csak most kezdődik a java.

-Lehetne egy kérdésem?-néztem szemébe.

-Akár kettő is.- viszonozta pillantásom.

-Miért vagy ilyen közvetlen és kedves egy tök idegen emberhez?-csavargattam a köntösöm alját.

-Ezt tőled is kérdezhetném kisasszony! Lehet, hogy egy baltás gyilkos vagyok, mégis beengedtél a lakosztályodba.-vágott komoly arcot.-Sőt még az is lehet, hogy szervkereskedő vagyok,de  te még az ágyadra is felengedtél…

-Bevallom most egy kicsit megijesztettél.-hervadt le a mosolyom.- Elég jó az alibid..fekete kereskedő szupersztár álruhát öltve. Na de most komolyan Harry…Mit keresel itt?

-Bevallom azóta, hogy egymásba ütköztünk csak rád tudok gondolni és nem akartam, hogy csak úgy kisétálj az életemből. De ha téged zavar, hogy itt vagyok akkor egy szavadba kerül és távozok.-mutatott az ajtó felé.

-Egyáltalán nem zavar, csak eléggé meglepett, hogy átjöttél. Azt hittem, hogy a történtek után azonnal elfelejted, a megismerkedésünket.-hajtottam le a fejem.

-Bianka, én egy hétköznapi srác vagyok, az általad emlegetett “szupersztárság” mellett. Engem ugyanúgy megfognak az apró véletlenek és az, hogy csupaszon belédütköztem csak hab volt a tortán-nevette.- Szívesen beszélgetnék még itt veled egy kicsit, ha nem gond.-tette rá kezét a térdemre.

-Jó, hogy itt vagy. Kicsit elveszettnek érzem magam.-mondtam, majd kényelembe helyeztem magam és megvittattuk a pizza fontosságát. Szóba került, a családunk és a barátaink. Megtudtam, hogy Harry-nek ugyanolyan fontos a családja, mint nekem.  Úgy tűnt elaludtunk, amikor arra keltem, hogy Harry karja a fejemhez csapódott.Óvatosan leszedtem a fejemről, majd rápillantottam az órára. Még csak 5 óra volt, pedig esküdni mertem volna, hogy 4 órán át beszélgettünk.

Vegig néztem Harry-n. Édesen aludt. Bianka te mi a francért bámulod miközben alszik?! Hiányzott a családom is, aggódtam az egyetem miatt is. Nem rég váltam felnőtté, de máris csak magamra számíthatok. És itt van Ő is… Egyáltalán nem tudom, hogy mit akarhat tőlem. Ő Harry Styles a One direction-ből én meg csak egy a sok közül. Óvatosan betakartam a mélyen alvó fiút és kikerestem a bőröndömbe rejtett cigimet, elővettem a gyújtómat és az erkélyre mentem. Nem szoktam dohányozni, de most úgy éreztem, hogy szükségem van rá. Megfordítottam az első szálat , amiből Lucky Strike-ot csináltam, és egy másikat a számba vettem, majd óvatosan meggyújtottam. –Magány mindenütt..-szívtam bele jó mélyen. Gyönyörű volt a város, a London Eye ragyogott , az emberek az utcán éppenhogy kijózanodva mászkáltak hazafelé.

-Hát te?- szólalt meg rekettes hangján.

-Nem igazán tudtam aludni, téged meg nem akartalak felkelteni.Na meg miután fejbe csaptál, azután nem is nagyon próbáltam aludni.-nevettem.

-Ú baszki! Nagyon sajnálom, kicsit mozgékony vagyok álmomban . –állt mellém a korláthoz. –Mi ez a cigi Bianka?-méregette kezemben az égő szálat.

-Nem szoktam, de egyszerűen most annyi minden történik körülöttem, hogy jól esett.- láttam , hogy a válaszom után kicsit megenyhült a szíve.A hátán lévő takarót magunkra terítette és úgy vártuk meg a napfelkeltét.

11-kor ébredtem a szobában. Körülnéztem, de Harry-t sehol sem találtam. Nem esett jól, hogy az újdonsult haverom köszönés nélkül távozott. Nem baj, gondolom ennek így kellett történnie. Egy éjszakás beszélgetés, majd szónélküli távozás. Mivel délben kellett elhagynom a lakosztályt, ezért gyorsan lezuhanyoztam és összekészítettem a bőröndjeimet.

***

Gyönyörű volt az új lakásom teljesen sikerült is belaknom. 2 óra körül rámtört az éhség és mivel még úgysem ismerem teljesen a környéket kimozdultam az odumból.Magamra kaptam egy fekete farmer sortot , egy fehér bővebb pólót és a Yeezy-met. A hajamat kicsit összeborzoltam feldobtam magamra egy kevés sminket , a táskámba dobáltam a szükséges dolgaimat és elindultam. A tegnapi nappal ellentétben ez egy igazán meleg és napsütéses nap volt. Az emberek siettek vissza az ebédszünetükről a munkahelyükre. A szerelmesek összebújva egymás fagyiját kóstolgatva sétáltak az utcákon. Kicsit nyomorultul éreztem magam, hogy még senkit sem ismerek itt. Kivéve egy embert, de őt szerintem már soha többé nem fogom újból látni. Nem volt kedvem étteremben vagy kajáldában ülni, ezért úgy dönöttem, hogy felavatom a konyhámat és a szupermarketbe siettem. Nem hiszem el.. Mindenhol ez a sok ember.

-Elnézést kérek!- ütközött össze a kezem egy kapucnis pulcsis fiúval.

-Mára már elég lesz.-mondta határozottan,de rám se nézett.Engem ez felettébb fel tud húzni.

-Ne haragudj, de mivel érdemeltem ki ezt a stílust? Én csak egy doboz fagyit akartam kérni tőled, mivel nem érem el. De a hangnemedtől még a fagyitól is elment a kedvem.

-Sajnálom csak azt hittem te is a melledre tetováltattad az arcképemet.-nevetett.

-Hű de beképzelt valaki.-forgattam a szememet , majd a fagylaltom nélkül távoztam.Rettentő hosszú volt a sor a kasszánál és én nagyon unatkoztam. Éppen a rágó papírját olvasgattam, amikor valaki megkopogtatta a hátamat.

-Ez azt hiszem utánad kiáltott.-nyújtott velém egy Ben and Jerry’s vaníliás fagyit.-Nagyon bunkó módon viselkedtem, sajnálom. –vette le a fejéről a kapucnit.- Liam…-vágtam a szavába.

-Igen tudom ki vagy.-vettem el tőle a dobozt.- De ez nem jogosít fel arra, hogy másokkal így bánj.

-Tudom tudom! Nem teszem többé ígérem.-mosolygott.- Megtudhatnám a neved?-nyújtotta a kezét.

-Bianka Kiss.

-Nagyon örülök Bianka Kissz.-ejtette ki a nevemet.

-S-sel. Nem sz-szel.-javítottam ki.

-Igazán különleges neved van.-mosolygott.Pont én következtem a sorban, miután kifizettem el akartam köszönni Liam-től, de utánam szólt.

-Jóvátehetném ha esetleg segítenék hazacipelni a dolgaidat?-kérdezte.

-Segíthetsz, de azért még ne bízd el magad! Nem felejtettem ám el.-kacsintottam rá.